Aztán jött a reggel.
Valaki nem találta a cipőjét.
El kellett indulni.
Közben eszedbe jutott még három dolog, amit nem intéztél el.
Valaki kérdezett. Valaki sírt. Valaki megint nem azt csinálta, amit már harmadszor kértél.
És egyszer csak meghallod a saját hangodat.
Pedig tudod, hogyan kellene.
Tudod, hogy nem a gyerek tehet a feszültségedről.
Tudod, hogy nem szeretnél kiabálni.
Tudod, hogy szeretnél türelmesebben reagálni.
És valószínűleg azt is megfogadtad már néhányszor, hogy legközelebb másképp lesz.
Mi van, ha nem azért nem sikerül, mert nem próbálkozol eléggé?
Mi van, ha a türelmetlenség nem maga a probléma?
Hanem már csak az a pont, ahol valami, ami jóval korábban elkezdődött benned, végül láthatóvá válik?